
Dorothee Sölle mondta egyszer, ha arra keressĂŒk a vĂĄlaszt, hogy Isten miĂ©rt engedte meg a legbrutĂĄlisabb nĂ©pirtĂĄst, vagyis a kivĂĄlasztott nĂ©p, a zsidĂłsĂĄg becstelen legyilkolĂĄsĂĄt, akkor nagyon rossz kĂ©rdĂ©st tettĂŒnk fel. Ăs ez igaz minden mĂĄs olyan törtĂ©nelmi pillanatra is, amikor emberek vagy azok egyes csoportjai estek ĂĄldozatul a legvĂ©rszomjasabb totalitĂĄrius hatalomnak. Ugyanez törtĂ©nt akkor is, amikor a Mester vilĂĄgra jött. BĂĄr Ć a szeretet Ă©s az embersĂ©gessĂ©g ĂŒzenetĂ©t hozta el erre a megtört Ă©s önmagĂĄval meghasonlott vilĂĄgra, mĂ©gis tömeges gyermekgyilkossĂĄgok kĂsĂ©rtĂ©k szĂŒletĂ©sĂ©t. HerĂłdes kirĂĄly, aki prototĂpusa minden elnyomĂł hatalomnak, egyszerƱen nem bĂrta elviselni mĂ©g a gondolatĂĄt sem annak, hogy mellette megjelenhet egy Ășj kirĂĄly, akinek hatalma talĂĄn csillogĂłbb lehet az övĂ©nĂ©l. EzĂ©rt elhatĂĄrozta, hogy mĂ©g aprĂł csecsemĆkĂ©nt vĂ©gez azzal az emberrel, akinek hatalmĂĄtĂłl mĂĄr akkor rettegett. De mivel kilĂ©tĂ©t nem ismerte pontosan Ă©s a napkeleti bölcsek megsejtve gonosz tervĂ©t, kicseleztĂ©k Ćt, ezĂ©rt kĂ©pes volt minden fiĂșgyermeket lemĂ©szĂĄroltatni szerte Betlehemben. Vagyis a Mester nem csupĂĄn egy istĂĄllĂł szerĂ©nysĂ©gĂ©ben, a legszegĂ©nyebb Ă©s legkiszolgĂĄltatottabb emberek sorsĂĄt magĂĄra vĂ©ve lett emberrĂ©. Hanem ezt a pillanatot a hatalomfĂ©ltĆ gyilkolĂĄs vĂ©re Ă©s mocska szegĂ©lyezte.
AzĂłta beteg a vilĂĄg. VĂ©gtelenĂŒl beteg. Vagy talĂĄn mindig is az volt. Hisz ki kĂ©pes arra, hogy ĂĄrtatlan gyermekek Ă©letĂ©t kiontsa? CsupĂĄn az, akinek a hatalom mindennĂ©l fontosabb Ă©s aki a hatalmĂĄt nem arra hasznĂĄlja, hogy a megtörteket felemelje, hanem arra, hogy magĂĄnak Ă©s oligarchĂĄinak biztosĂtsa a tobzĂłdĂł jĂłlĂ©tet Ă©s az örök dicsĆsĂ©get.Persze az olyan hatalom, ami pusztĂĄn önmagĂĄĂ©rt van Ă©s önmaga javĂĄt akarja, soha nem tart örökkĂ©. Ăs nincsen olyan, hogy örök dicsĆsĂ©g. Soha nincsen.
Milyen alåvaló, amikor egy hatalom, egy pårt, vagy annak kiszolgåló médiåja képes arra vetemedni, amire Heródes annak idején. Felåldozni, ha kell a gyermekeket is, hatalma megtartåsåért.
MagyarorszĂĄgon sajnos ez folyik mĂĄr hosszĂș Ă©vek Ăłta. A gyermekvĂ©delem Ă©gisze alatt követik el a legbecstelenebb jogfosztĂĄsokat. ArrĂłl nem is beszĂ©lve, hogy övĂ©iket, a Balog ZoltĂĄnokat Ă©s a KĂłnya EndrĂ©ket bĂĄrmi ĂĄron megvĂ©dik attĂłl, hogy elnyerjĂ©k jogos bĂŒntetĂ©sĂŒket. A bukott NovĂĄk Katalinoknak pedig Ă©letĂŒk vĂ©gĂ©ig bĆsĂ©gben Ă©s pazar kiszolgĂĄlĂł szemĂ©lyzetben lesz rĂ©sze, mintha azt Ă©rdemelnĂ©! A nyilas hordĂĄk legĂșjabb akciĂłi – korunk legabszurdabb vĂ©rvĂĄdjai – pedig csupĂĄn hab a tortĂĄn. TĂ©nyleg Ășgy Ă©rzem, hogy az a hatalom, ami MagyarorszĂĄgot a hatalmĂĄba kerĂtette herĂłdesi hatalom. Olyan mĂ©rvƱ erkölcstelensĂ©g jellemzi, ami semmitĆl nem riad vissza.
A Mester tudta ezt. Tudta azt, hogy beteg a vilĂĄg. EzĂ©rt nem akart kirĂĄlyi palotĂĄban megszĂŒletni. EzĂ©rt nem akart beĂĄllni a hatalmasok sorĂĄba. EzĂ©rt jött a vilĂĄgra ökrök Ă©s juhok istĂĄllĂłjĂĄban, s lett fekhelye egy jĂĄszol Ă©s a benne levĆ Ăłcska Ă©s kemĂ©ny szalma. Nem a vilĂĄg hatalmasai köszöntöttĂ©k, amikor csodĂĄlkozĂł szemeivel elĆször tekintett a vilĂĄgra, hanem a legjelentĂ©ktelenebbek. A pĂĄsztorok. Mert a Mester egy dologra vĂĄgyott nagyon: a szĂv tisztasĂĄgĂĄra. Ăs ezeknek az egyszerƱ pĂĄsztoroknak tĂ©nyleg nem volt semmijĂŒk azon kĂvĂŒl, hogy ĂĄrtatlan volt a lelkĂŒk.
Nem vĂ©letlenĂŒl Ćket vĂĄlasztotta a Mester, hogy Ćket akarta lĂĄtni elsĆkĂ©nt. Ăs nem a HerĂłdeseket, a Balog ZoltĂĄnokat, meg az OrbĂĄn Viktorokat. Mert tudta, hogy egĂ©sz Ă©lete arrĂłl fog majd szĂłlni, hogy az erkölcstelen hatalomvĂĄgyĂłkkal kell majd vĂvnia szĂŒntelen harcĂĄt. Az igazsĂĄgossĂĄg, az embersĂ©gessĂ©g Ă©s a szeretet jegyĂ©ben. De ekkor ott, ĂșjszĂŒlött csecsemĆkĂ©nt mĂ©g neki is kijĂĄrt a bĂ©ke.
Persze nem sokĂĄig. Hiszen jött HerĂłdes Ă©s vĂ©rfĂŒrdĆt rendezett, a Mesternek pedig menekĂŒlnie kellett.
A gonosz bĂĄrmikor kĂ©pes eluralkodni a vilĂĄgban. Nem egy kĂŒlsĆ erĆre gondolok, hanem arra a gonoszsĂĄgra, ami az emberi kicsinyessĂ©g, önzĂ©s, Ă©s a bĂĄrmi ĂĄron valĂł hatalom akarĂĄsa mĂ©lyĂ©n rejtĆzik. Mindig is ez borĂtotta lĂĄngba a vilĂĄgot.
Ăs mindig meg fog törtĂ©nni Ășjra Ă©s Ășjra. De csupĂĄn akkor, ha a jĂłk – akik a Mester barĂĄtai – passzĂvak maradnak, ha tĂșl gyĂĄvĂĄk lesznek az ellenĂĄllĂĄsra Ă©s arra, hogy kiĂĄlljanak az igazsĂĄgĂ©rt. BĂĄrmi ĂĄron.
Mert ĂĄra mindig van. Most is lesz. 2025 kemĂ©ny Ă©v lesz. KĂŒlönösen azoknak, akik szembeszĂĄllnak a gonosszal.
Mivel a Mester ĂŒzenete szĂĄmomra az, hogy nincsen kollaborĂĄlĂĄs a gonosszal, ezĂ©rt szĂĄmomra nem lĂ©tezik mĂĄs opciĂł. RemĂ©lem, hogy egyre többen leszĂŒnk, akik felismerjĂŒk ugyanezt Ă©s mĂ©ltĂłak leszĂŒnk a betlehemi pĂĄsztorokhoz... 
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se