2017. február 15., szerda

Lakatos Pál: Szőkíttettek, tolvaj milliárdosok lettek

Lakatos Pál: Szőkíttettek, tolvaj milliárdosok lettek

2007. október 17., szerda 20:15

Szegény "Kis" Nagy László, a rendőrség egykori szervezett bűnözés elleni főosztályának nyomozója, Tonhauser László akkori beosztottja, a maffia, törvény által küldött ellensége, talán még most dörzsöli a szemét. Még most sem érti igazán, hogy hová is tűnhetett az a hatvan tartálykocsiból álló olajos vasúti szerelvény, amelyet 1995-ben, Siófoknál állított meg és "fogott" meg. Mert nagy fogás volt, annyi szent, hiszen egy-egy szerelvény, átlagban csak húsz-huszonkét kocsiból állt. De Siófokon ő hatvan tartálykocsit csípett meg. Tele olajjal. Aztán, mint a kámfor, az a kapitális szerelvény egyszer csak eltűnt onnan, s ma már tudjuk, az olajszőkítés mocsarában landolt. Ami "Kis" Nagy Lászlónak kimaradhatott, amiről ő sem tudhatott, hogy amint elkapta zsákmányát Siófokon, Budapesten Csintalan Sándor, a Magyar Szocialista Párt akkori ügyvezető alelnöke (ma a FIDESZ üdvöskéje) felemelte a telefont, s Bencze Józsefet, Arnold Mihály vám- és pénzügyérségi országos parancsnok akkori helyettesét, a mostani országos rendőr-főkapitányt tárcsázta. Miközben, hatalmas dühkitöréssel, a legrosszabb kocsis módjára, káromkodva közölte vele (itt az idézet, pontosan annak trágársága miatt nem lehet szó szerinti), hogy azt a hatvan, olajjal teli tartálykocsit, tehát az egész szerelvényt, tovább kell engedni, mert az a PÁRT olaja. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) utódpártjának, a Magyar Szocialista Pártnak az olaja. Ezért ordított hát az ügyvezető alelnök elvtárs- úr. Még az sem érdekelte, sem Csintalant, sem Benczét, mert a vonat tovagurult titkolt rendeltetési helyére, hogy közben "átnyúltak" a parancsnok, Tonhauser László ezredes úr feje felett.

Kicsire nem adunk, ha a "zsozsó" a tét. S hogy hol volt a végállomás? Abban a nagy tolvajlás-, csalássorozatban ma már ki tudhatja, hiszen legalább 150 helyszínen szőkítettek olajat a "rendszerváltozás" hősei, a politikai, kapitalista "elit" mai tagjai. A mi "eszményképeink". "Uraink és vezetőink". Körülbelül tízezren ólálkodtak, sündörögtek a megbecstelenített fekete arany körül, s abból hozzávetőlegesen százan, sokszoros milliárdosok lettek. Az évi kétmilliárd liter olaj szőkítéséből, mai áron számítva, feketén származó másfélezer milliárd forintból nekik ennyire futotta. Amit aztán borhamisításban, drogban, prostitúcióban, ember-és szervkereskedelemben lehetett tovább fialtatni. Közép-európai nábobok. Negyven forint haszon, szőkített olajliterenként. Az is valami. Nekik is, meg nekünk is sokat jelent. Nekik gazdagságból sokat, nekünk meg szegénységből rengeteget. A gazdagodáshoz, illetve a lopott milliárdok eltüntetéséhez azonban sok-sok fifikára volt szükségük. A szőkített olajból, az off-shore cégek közbe iktatásával alakulgatott a dinasztia. Itt lehetett a fekete pénzt, adózatlanul fehérre mosni. Seychelle- szigetek, Aruba- szigetek, Málta, Ciprus, Maldív- szigetek, Svájc, Lichtenstein, jól csengő nevek ezek újgazdagéknál. Csak Cipruson 20 ezer magyar off-shore céget jegyeztek be. (Csak megjegyzem, a világban 100 ezer magyar érdekeltségű off-shore céget tartanak nyilván.) Lichtensteinben meg csupán bruttó hat százalék az adó. Odafelé is érdemes hát kacsingatni. Az adómentes cégek bejegyzéséhez meg szükség van az ügyvédekre. Megkapja hát az igazság bajnoka a megbízást, elutazik mondjuk a Seyhelle-szigetekre, bejegyezteti a céget, közben a maffiózó pénzén jól ki is piheni magát azon az egzotikus vidéken. De hazajőve, neki is marad még az olajforintokból, így vásárolhat több házat is magának, s egy esetleges válás esetén, az orvos feleségnek ott hagyhatja a nyolcvanmilliós házat, s közben persze ő sem a Tisza hídja alatt húzza meg magát. A másik luxus palota ugyanis megmarad neki. S közben meg hirdetheti, hogy kebelén belül nemzeti szív dobog.

Sokan voltak, akiknek nem sikerült, ők "elhulltak", na, nem a magyarországi dollárpapák közül elsősorban, hanem a "rabszolgák" siserehadából. Egyszerűen kivégezték, kivégeztették őket. A természetet pusztító savgyanta hatásáról, a Föld sebeiről, annak mértékéről nincs adat. Hiába, az igazi aranyásókat sem vonták felelősségre soha, a természet rombolásáért. Meg a fosztogatásért sem. Volt példa tehát milliárdosaink előtt.

A múltbéli siófoki akció után tizenkét esztendővel, 2007. augusztusában, kigúvadt szemekkel bámulom a számítógépem képernyőjét. Előttem egy hosszúkás alakú szabályos zárt görbe, egy ellipszis, amelynek a fehérrel jelölt középső részén a következőket olvasom: "1992 után hamarosan több száz olajügyben indult nyomozás, azaz minimum több ezer volt az elkövető." Hogy ebből hány eljárás jutott bírói szakba, s hány zárult bírósági végzéssel, ítélettel, arról még az engem segíteni akaró, hozzám ismeretlen módon eljuttatott olajtérkép készítői sem adják meg a választ. Pedig az látszik, hogy igencsak aprólékos munkát végeztek a vélhetőleg, a nemzetbiztonságnál szorgoskodó hivatalosságok, hiszen a több oldalból álló térképet, az események ismeretében mondom, folyamatosan frissítették. Csak hát, a rendőri munka eredményességének sokszor a rendőrgórék, másszor azok főnökei, a politikusnak álcázott tolvajok voltak a kerékkötői. Az elliptikus olajhálón, a fehérből vörösbe hajló vonalak vezetik tovább a szemem. S máris olvashatom, hogy mely körök is lehettek ennek a vadkapitalista dínom- dánomnak a nyertesei. Ne tessék most FIDESZT, vagy MSZP-t, kisgazdákat, kereszténydemokratákat és a többi egygyökerűt külön-külön emlegetni! A cél érdekében, az ország kifosztására, az olajszőkítésben igazi nagykoalíciót alkottak a fiúk. Bűnösök ők mindannyian.

Szóval, amikor a vörös vonalacskák véget érnek, a végén ott az írás, s a következő elkövetői kör felsorolása olvasható: pártok gazdasági érdekeltségei, a pártokat támogató vállalkozások, ügyészség (bíróság, ügyvédek). Az ügyvédek bizony kulcsfigurái voltak ennek az országos rablásnak, hiszen ekkor már minden szerződéshez ügyvédi ellenjegyzés volt szükséges, a sztárügyvédek aláírása és pecsétje kellett, meg aztán a bírósági tárgyalókban a remek retorikájuk aranyat ért. Azaz, megfizethetetlen. Nekünk. De a tolvajoknak volt, van pénzük hozzá. Villognak is a sztárok, az olajmaffiózók mögött ritkán csukódik be a börtöncella ajtaja. Szemük sem rebbenve, erkölcseiket szabadságra küldve, kimossák őket védangyalaik.

Rendőrségi alapítványok, rendőri vezetők, MÁV, VOLÁN, MOL, VPOP (Vám-és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, kézen fogva természetesen a helyben dolgozó vámosokkal), stb, folytatódik a felsorolás No, ez a satöbbi lehet a legtalányosabb, hiszen például az akkor még működő mezőgazdasági kombinátokról, mint a szőkített olaj felhasználóiról, még aktívan tevékenykedő termelőszövetkezetekről, magán kis-és nagygazdaságokról említés sem esett eddig. Ők tehát a satöbbi. Meg még, amiről nem tudunk. Hiányzik a MALÉV, a MAHART, hiányoznak az olajat felhasználó erőművek, gyárak. Hiába keresem azonban, az ellipszisben nem találom a sasmadarasokat. Persze, önmagukat csak nem rakják fel a szégyentáblára. Pedig a Nemzetbiztonsági Hivatal emberei képesek és alkalmasak Hazát is védeni, de lehetnek ugyanakkor rendkívül aljasok is. Benne voltak ők, közülük a gátlástalanabbak, az olajügyekben is, s persze az NBH ügynökei mindig megúszták. Szerepelnek viszont az önkormányzati képviselők vállalkozásai, érdekeltségei, szlovák állami olajvállalatok, azok politikai és alvilági érdekeltségei, orosz állami vállatok, azok politikai és alvilági érdekeltségei. Színes a paletta, ugye? Tolvajból, ha munka nélkül ömlik a pénz, azonnal van jelentkező, számolatlanul.

Egy kattintás a számítógépen, s megdöbbenek az elém táruló látványtól. Egyetlen fénykép mered rám a lemezről, egy mosolygós nagypapa, szemüvegesen, őszen, olyan hóbagolyosan. Fehér ing, sötét öltöny, sötét nyakkendő. Igen, kétségkívül dr. Boross Pétert, az egykori csapost, a "rendszerváltó" tárca nélküli minisztert, 1990 őszétől a belügyminiszteri hatalmasságot, későbbi miniszterelnököt, hosszú esztendeig az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnökét, Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadóját, Pintér Sándor belügyminiszteri székbe protezsálóját, őt magát, a háttérbe húzódó szürke eminenciást látom a képen. Keresem az okot, miért is lehet itt? Aztán, vannak, akik felvilágosítanak. Vannak, akik azt mondják, Boross Péter, mert ő van a képen, a maga szerénységével, a politika, a nemzetbiztonság és a maffia összekötője. Minden titkok tudója. Pintér Sándort azonban rendszeresen beavatja ezekbe a titkokba, s Pintér Sándor viszonozza is. Amikor Horn, miniszterelnökként, 1996. februárjában elzavarja a tábornokot az országos rendőr-főkapitányi posztról, egyetlen órácskát kap a csomagolásra. S Pintér, mint mondják, meg is pakolja rendesen a táskáját, ilyen-olyan dokumentumokkal, s elviszi azt Boross Péter otthonába, mert tudja, egy országgyűlési képviselőnek még otthon is mentelmi joga van. S a táskában lévő iratok jók lesznek még egy kis erre, meg egy kis arra is. Magyarán, zsarolásra. Borossról feljegyezték a mindent tudók azt is, hogy 1994-es bukásakor, hivatalba lépő kollégájával, a pufajkás, dobtáras Hornnal megegyezett, hogy a privatizációban részt vetteknek nem esik bántódásuk. Magyarán, a tolvajok itt is menlevelet kaptak.

S azt is hírelik Hóbagoly uramról, hogy a Kádár-rendszerben közvetlenül, a mindent tudó, minden titkos szálat kézben tartó Harangozó Szilveszterhez volt "bekötve". Kiemelten kezelve, s akkor és később is, bizonygatják, meg tudott zsarolni mindenkit.

Most azonban próbáljunk kiigazodni az olajszőkítésben részt vevő személyek és cégek dzsungelében. Ez már egy következő hálózati térkép, amit 1992-ben kezdenek el rajzolgatni, s 1995-ig újítgatják, frissítgetik készítőik. Ismerik a Nemzetbiztonsági Hivatalban és ismeri ezt a "térképet" minden hatalomra került kormány. De nem a bűnözők elfogására használták sohasem, hanem egymás zsarolására.

Rengeteg olajügyes maffiózó, és rengeteg cég neve látható a térképen. Már most látom, mindent és mindenkit képtelen vagyok megjegyezni, felsorolni Ezért barangolni kezdek hát. Olajtól bűzös nevek és cégek között botladozom.

A háló legmutatósabb helyén a Belügyminisztériumot látom, érdemes felidézni hát a "rendszerváltozás" kezdeti miniszterek neveit, csak így emlékezetből. Az azóta már meghalt Horváth Balázs nyitja a sort, akit, a már sokat emlegetett Boross Péter követ, mindketten az Antall kormányból valók, Boross miniszterelnöksége idején Kónya Imre és Horn regnálásakor, négy esztendeig, az SZDSZ-es Kuncze Gábor a belügyminiszter. Kuncze minisztersége idején hangzik el az azóta már hírhedté vált mondat Horn szájából, hogy: "Minden van itt, csak közbiztonság nincs." Hangzatos szózuhatag, meg kell hagyni, de az is tény, hogy Kuncze leváltására, ennek ellenére sem kerül sor. Pedig számtalan jel mutatja, hogy a dörmögő medve jó kapcsolatot ápol a maffiával, közülük is az olajosokkal, bizonyítja ezt a később megölt Prisztás Józseffel történt közös fényképezkedés. S azt jó tudni, az említett "urak" áldásos tevékenysége alatt volt a legnagyobb az olajszőkítési láz Magyarországon.

Boross nevétől elválaszthatatlan, s szerepel is a hálón, igaz, még Pest megyei rendőr-főkapitányként, Pintér Sándor neve, a három megbízható muskétással, Horváth Andráséval, aki jelenleg is helyettese, a már a "vállalkozói" világban tébláboló Pintérnek, s ott olvasom még Valenta László nevét is, aki szintén összenőtt Pintérrel, később is közös úton jártak, s az operatív feladatokat ellátó, Tóth Ernő neve piroslik még, ebben a környezetben a képernyőmön. Pintérrel kapcsolatban mondták, mindenképpen említsem meg, hogy az ő Pest megyei uralkodása idején már hatalmas méretű olajszőkítés folyt például Érden. De Pest megyéről szólva, kihagyhatatlan Százhalombatta, természetesen az akkori illegális olajos tevékenységével. Pintér, később aztán, országos rendőr-főkapitányként és belügyminiszterként is az olaj körül legyeskedik.

Az Országos rendőr-főkapitányság is- nemcsak Pintér miatt- kihagyhatatlan ebből a sorból. S itt kell szólni Kiss Ernő dandártábornokról, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság vezetőjéről, aki, legalábbis tevékenységében, újraéleszti a Kádár idejében működött, hírhedtté vált gazdasági rendőrséget. Bár, ahogy visszaemlékezem, a Kiss Ernő vezette igazgatóságnak, lehet, hogy éppen a vezetőjét, a dandártábornokot kellett volna először letartóztatnia. Elég, ha csak megemlítem, hogy, mivel diplomata útlevele volt, ő vitte ki Ausztriába, a maffia által, a politikai vezérkarnak juttatott védelmi pénzt. Itthon nem ellenőrizte senki, külföldön meg megvédte őt a diplomata útlevele. Hetente kétszer- háromszor is megjárta a Magyarország- Ausztria közötti útvonalat, súlyos, mérhetetlen mennyiségű édes teherrel, pénzzel a táskájában.

"Tevékenységéhez" tartozott még, hogy rendszeresen egyeztetett a pártokkal, az MSZP-ből Csintalan Sándorral, s közösen döntötték el, hogy kit kell letartóztatni, s kit pedig szabadlábon hagyni, az alvilágból. Mindez 1994-től zajlik, az egyeztetés helyszíne pedig, a Bizományi Áruházzal (BÁV) szemben lévő, a Falk Miksa utcában található Tóth kocsma. Azért ez, mert a Parlament mögött lévő Fehérgyűrű nevű, hasonló célzattal működtetett műintézménybe már nem mernek menni, mert megtudják, hogy az lehallgatott. Egyébként, ez utóbbiba járnak a parlamenti képviselők is, úgyhogy minden ott elhangzott mondatról rögzített hanganyag van archiválva. Persze, ha tudták volna Kiss tábornokék, hogy a Tóth kocsma is be van mikrofonozva, lehet, hogy a Budai-hegységet választják rendszeres megbeszéléseik, egyeztetéseik színhelyéül.

Kiss Ernőt egyébként, az Orbán kormány idején, az akkori országos rendőr-főkapitány, Orbán Péter váltja le posztjáról. Sokáig hagyták "diplomatáskodni", hiszen előtte már menesztették a szocialista beállítottságú Kacziba Antalt, aki 1991-től 1996-ig volt az ORFK bűnügyi igazgatója.

Ha elindulunk egy másik ágon, Tonhauser László ezredesnek, a szervezett bűnözés elleni főosztály vezetőjének a nevével nézünk szembe. Tonhauser többször letartóztat olyan olajosokat, akik pedig szerepelnek a Pintér Sándor által, a politikusok és az SZDSZ révén kialakított védett férfiak körében. Ezért gyakran, sőt mondhatnám, hogy minden alkalommal megdorgálják őt. Így kerül horogra például Tóth László és csapata, valamint Flaisz Ferenc, akihez, a térképes állománytábla szerint, a kiskőrösi vámhivatal és a kiskőrösi vámparancsnok is tartozik. De Flaiszhoz köthető, hiszen nála szőkítik az olajat: Nógrádi Zsolt és Zsolt később megölt édesapja, Nógrádi József.

S ha már Flaisz és Nógrádiék, akkor Bács-Kiskun megye, s ide már, az olajháló szerint is fő helyre kerül a vasprefektus, azaz Gergényi Péter, későbbi országos rendőr-főkapitány, akinek rendőrei 2006. őszén több ember szemét is kilőtték Budapesten. De most még Bács-Kiskunban járunk, ahol 1996-tól Gergényi a megyei főkapitány, s ahol bizony simán olajoznak (Soha nem értettem, ott élő testvéreimhez utazva, Lakitelek környékén miért is áll az rengeteg, olajos tartályos szerelvény. Ma már tudom, átfejtésre vártak.), alkoholos vért tüntetnek el, prostikat futtatnak, bort hamisítanak. S akinek az elődje, 1992 és 1996 között dr. Kocsis Attila volt. A Kecskeméti Lapok 2000. augusztus 10-i számában megjelent egy írás "Az olajügy és az ex-főkapitány" címmel. Idézek az írásból: "Arról is érdeklődtünk Kocsis úrnál: vajon a jelenlegi belügyminiszter, dr. Pintér Sándor, az ORFK főnökeként, amikor néha-néha, hivatalos vagy magánlátogatáson Bács-Kiskunban járt, mely ismert vállalkozókkal találkozott? A megyei rendőri vezetés akkoriban - tehát a főszezonban - mit tudott az olajpancsolásokról, a hirtelen milliárdossá előlépett vállalkozói családokról? Miért lehetett, szinte szabadon munkálkodniuk a savazóknak, a borcsinálóknak, a leányfuttatóknak? Kik állhatnak a mai föltáró viták és vallomásos személyek mögött?" Itt kell megemlítenem, az olajszőkítés egy "nehezebb" időszakában", az olcsóbb háztartási tüzelőolajat, amelyet nyugodt szívvel lehetett az autómobilokban diesel olajként használni, piros folyadékkal megfestették, magyarázván, ha ezt használják a kocsikban, az tönkre megy. No kérem, a mi élelmes fináncaink, most is túl jártak a "tisztességet" akaró hatalom eszén. Elővették a tölcsért, a végére gumitömlőt tettek, a tömlő végén pedig egy üveg állt. Öntötték, öntötték hát a piros "szörpöt", de az mindig az üvegben landolt, a tartálykocsit, s a benne lévő olajat elkerülte messzire. Ha viszont, valamilyen oknál fogva nem sikerült ez a manőver, a "szörpöt", vegyi úton, el kellett távolítani. Ez volt az olajszőkítés. De idézek tovább, ám most már az ÉS 2000. évben megjelent ötödik számából: "Kocsis ígéretet tett, hogy az újság következő heti számában, az elbocsátása óta először beszélni fog, és véleményét megosztja az olvasókkal. A cikk azonban nem született meg, és Kocsis Attila azóta sem hajlandó az ügyről nyilatkozni. De mi történt? Az exkluzív interjút beharangozó írás után a Belügyminisztériumból néhány telefon érkezett dr. Kocsis Attila ügyvéd üzenetrögzítőjére.(Olvashatják, a rendőrből azonnal ügyvéd lett. A rablóból, mert a törvények még ezt a bődületes marhaságot is megengedik, pandúr. L.P.) Az üzenethagyók visszahívást kértek, de mivel a volt megyei rendőrfőkapitány éppen a szabadságát töltötte, erre nem volt lehetősége. Ezt követően három belügyes férfi érkezett Kecskemétre, hogy előkerítsék Kocsist, még a felesége munkahelyén is jártak, majd hogy, hogy nem, sikerült lebeszélniük őt az interjúról.(Ugyan, milyen meggyőző eszköz lehetett a kezükben? Lehet találgatni. L.P.)

A Belügyminisztérium emberei egyébként jelen voltak és jegyzeteltek minden egyes olajbizottsági tag által rendezett lakossági fórumon is, akárcsak a parlamenti olajüléseken. Hogy az olajbizottság tagjai miféle titkos aktákba, operatív jelentésekbe tekinthettek be, az csak a belügytől függött.(Emlékszem, egy átvilágító bíró mesélte, ők mindig csak azokból az aktákból dolgozhattak, amit eléjük tettek. Az irattárban nem ők válogattak. Aztán, ha valakiről a hatalom be akarta bizonyítani, hogy ügynök volt, minden ide vonatkozó papír az átvilágítók asztalára került, ha tisztán akarták tartani a delikvenst, a bűnös aktacsomók az irattárban maradtak. Az előbbiből ügynök lett, az utóbbiból, patyolattiszta ember. L.P.) Hogy mikor, melyik dossziét csúsztatták - a szó szoros értelmében - a kezükbe, azzal kihasználták a bizottság rutintalanságát, és könnyedén befolyásolták vizsgálódásaik és a közvélemény ítéletének irányát. Ilyen direkt eset volt Homoki János 1997-es interpellációjának a terítékre kerülése is, amelyben a kisgazda honatya, Csikós Józsefnek, az Energol Rt. volt vezérigazgatójának a szabadlábra helyezéséért lobbizott. Ez volt az elso eset, amikor a belügy komolyabban is rákoppintott Pallag László fejére."

Bács-Kiskun megye kifogyhatatlan tárháza az olajügyeknek. Ebben a megyében történt meg az, hogy Katyják János volt kiskunhalasi rendőrkapitány a következő jelentést küldte feletteseinek, egyes politikusok közszerepléséről: "Közbevetőleg jelentem, hogy tavasszal, a választások előtt Kiskőrösön volt egy találkozó, amely kampánygyűlés volt. Ezen részt vett Orbán Viktor. A társaságban a megye vezeto olajmaffiózói voltak (Ha tudták, hogy vezető olajmaffiózók, miért nem tartóztatták le őket? L.P.), többek között Stadler, Kakuszi, Szűcs (Flaisz nevelt fia,L.P.), Halász István, Kemény Gábor és a dohányban is utazó Sepsi László. Az olajosok támogatásukról biztosították Orbán Viktort."

Sándor Istvánról, Papáról most kevesebbet kell szólni, volt róla szó éppen elég, az utóbbi időben. Ő az az operatív tiszt, aki beépült az alvilágba, de szerepéből soha nem lépett ki. A tervezett letartóztatásokról be kellett számolnia Kiss Ernőnek, Tonhausernek és az alvilágnak is. Azoknak, akik ma is szabadlábon vannak, akik megúszták.

Papa lányának, Sándor Líviának élettársa Pálocska János, akit a Balaton királyaként emlegetnek, s akihez a Pplusz Invest Kft tartozik, amelynek jogelődje a Cash-Mayer Kft. volt. Pálocska Jánoson keresztül eljutunk, Molnár Péteren át, a megölt, betonba rejtett Szlávy Bulcsúhoz (Szlávy feltételezett gyilkosa azóta nevet változtatott, de egy Fideszes volt államtitkár rokona, aki most a Wallisnál teljesít szolgálatot) és Abu Mohamedhez, aki Székesfehérvár és térségében keresztapaként ismert, valamint Yldirim Yasser kurd maffiafőnökhöz, aki autóbalesetben halt meg. Bár, nyilvánvalóbb, hogy megölték.

Nagy hirtelen aztán bekerül aztán a képbe, az olajtérkép segítségével, Budapesten, húsz night klub, ahol a bandák egymás közötti leszámolása zajlik, s amely klubok a ContiCarhoz köthetők és a Belvárosi Közbiztonságért Alapítványhoz. Ez bizony egy érdekes összekapcsolódás.

S ha már megemlítettem a ContCar nevű vállalkozást, tegyem hozzá gyorsan Radnai László és Nárai József nevét. Érdekes, vagy korántsem érdekes módon, a ContiCarhoz kapcsolható Pintér Sándor olajmindenes, legfőbb rendőrguru barátja (?), üzlettársa (?), a pilisszentlászlói bombagyárosként megismert Dietmar Clodó és felesége, de ide kapcsolható Csüllög Zsigmond is, aki a háló szerint, 1997-ben a Központi Bűnüldözési Igazgatósághoz tartozott. De szintén a ContiCarhoz köthető az ETL Rt., amely az olajszőkítés későbbi szakaszában műszerolaj üzemanyagként való felhasználásával foglalkozott, s amelyet az MSZP-s Karl Imre neve "fémjelez". Karl Imrén keresztül eljutunk a másik nagy olajos céghez, az Energol Rt.-hez, Csikós József egykori MSZMP-s vezetőhöz, az imént említett, kisgazda Homoki Jánoshoz, Drobilich Gáborhoz és feleségéhez és a már több írásban is bemutatott Portik Tamáshoz. Akitől viszont egy érdekes szál vezet el egy "Kacsa" becenevű olajoshoz, aki 1999. november 11-én hangtompítós fegyverrel "nevelte" meg Portikot, akitől aztán, a nevelés következtében, pénzt és ruhaüzleteket kapott. Így zajlik egy alvilági elszámolás, üzletkötés.

Aztán egy furcsa háromszöget is fel lehet fedezni, amelynek egyes oldalai összekötik a szlovákiai, pozsonyi Slovnaftot ( ekkor még nem a MOL tulajdona), az MSZP-s Karl Imre által jegyzett EtL Rt.-t és a füzesgyarmati Full Markez Kft.-t, azaz a Macskási telepet, amelynek olajügye öt-hat éve zárult le, felmentéssel. Nem ez az egyetlen ilyen bírói ejnye- bejnye. Az meg már igazán nevetséges, a bíróság által megállapított hatalmas összegű pénzbüntetések, a végére mindig csökkennek, vagy egyáltalán, teljesen eltűnnek.

Itt vannak végül a meghaltak, Boros Tamás, akinek az igazi neve Boros József Károly volt, s akinek a felrobbantásához koporsónak kitalált kis Polski Fiatot a lévai Jozef Hamala vásárolta. Boros, a ContiCaros Radnainak volt az unokatestvére és a kisoroszi golfpark és country-klub tulajdonos Seres Zoltán is ide tartozik, akit Kisoroszi felé haladva, egy motorbicikliről lőve öltek meg.

Seresnél meg kell említeni Kövér György BV alezredest, gazdasági igazgatót, aki maga rendelkezett arról, hogy melyik rab, melyik külső kerületre mehet. Serest is ő engedte ki. Aztán megölték. Honnan tudták a gyilkosok, hogy Serest melyik terepre vezényelték a börtönből? Kövérnek- a háló szerint- két verőembere is volt. Igaz is, ha maffiavilágról beszélünk, legyenek már benne verőlegények is. Ez így dukál.

Fontos szereplője még ennek a szövevényes ügynek Bódis József ügyészségi nyomozó, aki az ügyészi hivatal különleges osztályán dolgozott, s közvetlen kapcsolatban állt a VPOP-vel és az ORFK-val, valamint a megyei ügyészségekkel. Ez az ember, egymaga, az egész ország terültén tudta szőni hálóját. A Nemzetbiztonsági Hivatal együttműködésével készült lehallgatások jó ismerője is volt. Biztos, nagyhatalmú és félelmetes fogaskerék volt az egész szerkezetben. Bódis védi az aktív ügynököt, de a politikusokat is. Nehogy napvilágra kerüljenek a velük kapcsolatos, esetleges disznóságok.

Ezen a hálón összekapcsolódik a FIDESZ, az MSZP és a Kisgazdapárt is. A szocialisták a főnökök, hiszen az olajügyekből származó pénz kétharmad része az övék, a saját olajos "vállalkozóikat" védik, amiért védelmi pénzt kapnak. A pénz további sorsa ismeretlen. Bár, a sok vörös milliárdost látva, a homály hamar eloszlik. Amikor viszont a FIDESZ van hatalmon, akkor- bár már az olajüzlet vérszegényecske- ő szedi a nagyobb védelmi pénzt.

S ugyanakkor, az olajbizottság munkájának ellehetetlenítésével, Pallag László kifosztásával, megfélemlítik a bírósági ügymenetben bízókat. Pallagot, bíróság útján, Pintér jobbkezének, az akkor már rákbeteg, ma már halott, Gál László egykori Békés megyei rendőrfőkapitánynak a közreműködésével, feljelentésére, hat hónap alatt meszelik el, a Kordax ügye pedig már tíz éve tart. S itt most tegyünk egy kis kitérőt, a Kordax és tulajdonosa, Kelemen Iván miatt, aki egyben az MSZMP-s Máté László által is pénzelt Új Magyarország tulajdonosa is volt. Ez az Új Magyarország hozta nyilvánosságra, 1996-ban Horn Gyula házügyét. Azt, hogy az 1956-os Nyugati-pályaudvaros mészárlás vélt "hőse", a Princz Gábor által irányított Postabank segítségével, közreműködésével, akkor áron számítva, körülbelül 100 millió forintot érő villát épít. Az ügyet Csintalan Sándor információjára hagyatkozva hozta elő a nemzetinek mondott napilap. Csintalan ugyanis titokminiszter akart lenni, Horn azonban ezt nem akarta. Mindezt Csintalan így bosszulta meg.

Kelemen egyébként, jobboldalinak maszkírozva magát, az MSZP-s Mátéval összefogva, mai értéken legalább 300 milliárd forint értékű pancsolt olajat forgalmazott.

Ebben az évek óta tartott förtelemben, érdemes az említésre Tasnádi Péter és a táncdalénekes Korda György kapcsolata. A híres Korda villabéli találkozókra gondolok. Ahol az SZDSZ, a szocialisták, a művészvilág, a rendőrség prominensei jelennek meg, Tasnádi is rendszeres vendég, de a ház bizony be van mikrofonozva. Innentől kezdve, a gyakorlott olvasó már kívülről fújja a történet folytatását. Ja, hogy el ne felejtsem, Korda György közeli házszomszédját pedig Pintér Sándornak hívják.

Nézzük az olajügy külföldi szálait. Benne van, az Autókeren keresztül, a német titkosszolgálat, a MOSZAD, s itt vannak az oroszok és az ukránok is.

Név szerint is megemlíthető az orosz maffiafőnök, Szemjon Mogiljevics és egy másik orosz, Mihajlov. De itt vannak a szlovákok is. Vladimir Meciar, Ivan Lexa titokminiszter és a helyettese, Jaroslav Svechota. Kapcsolatban van- olajügyben is- a Kassai Vasmű és a Diósgyőri Kohászati Művek, a DAM.

Olvasható az olajhálón Blazsina Martinkova neve, aki Meciar tanácsadója volt és a férjéé, Karol Martinkováé is. Naftak Kőolajtároló Vállalat, Magnezit Művek, a szlovák Nemzeti Vagyonalap volt vezetője, a volt privatizációs miniszter, Szlovákiából. Ők is mind tocsognak a magyar és a szlovák olajban.

És itt vannak az al-, és felvilág egyéb vezérei: Imrich Oláh, Miroslav Sykora, a Meciarhoz köthető Alexander Rezes és a lévai Jan Rohac.

S az egész sötét ügyhöz kapcsolódik a volt szlovák köztársasági elnök, Michail Kovac, akinek a fiát elrabolták. A horvátok sem maradhattak ki. Hrvoje Sarinic, egykori horvát miniszterelnök, igaz, csak rövid ideig, de ő adta utasításba Szemjon Mogiljevics (Szeva bácsi) négy útlevelének kiadatását.

De mi is adtunk a horvátoknak, igaz nemcsak szőkített olajat, de Kalasnyikovot, a nemzetközi egyezmények kijátszásával. A fegyverekért, az egymillió dollárt, Vladimir Seks elmondása szerint, a horvát parlament volt alelnöke adta át Boross Gábornak, Boross Péter fiának, és Czinege Dodónak, Czinege Lajos, Kádár volt hadügyminisztere fiának. A pénzzel azóta sem számolt el senki. Lám, így fogott kezet egymással, az egymásra acsarkodó "nemzeti" és kommunista "elit".

Seks ma üzletember és egykoron a horvát köztársasági elnök, Tudjman egyik beépített, közeli bizalmasa volt. A horvátoknak fegyvert, a szerbeknek meg, az ott állomásozó IFOR katonáknak is, olajat adtunk, mégpedig az eleki, azóta már meggyilkolt, az olajtérkép szerint nemzetközi olajszőkítőként jegyzett, Molnár László irányításával.

Ez az olajügylet, Molnár László ügylete, mutatja a térkép, Horn miniszterelnöktől indul, kapcsolódik hozzá az SZDSZ, a Honvédelmi Minisztérium és annak minisztere, valamint Janza Károly helyettes államtitkár, aki a Honvédelmi Minisztérium gazdasági ügyeiért volt a felelős, s az engedélyeket kiadó Ipari- és Kereskedelmi Minisztérium. Molnárnak volt egy bt.-je, a Miller Oil BT., s volt egy másik, a Kőnig- Miller Bt., valamint volt még 19 cége. Hogy minden rendben menjen, kellett hozzá Klavács Antal vámparancsnok is. Egyesek szerint, külön magán olajvezeték indult, Molnár révén Szerbiába, azon keresztül csordogált a fekete arany.

A megölt Molnárhoz kapcsolódott, a szintén megölt Prisztás József. Molnár is, Prisztáshoz hasonlóan, besúgó volt. Zsarolni kezdték a gazdáikat, akik megölették őket. Az olajtérképen egyébként itt sorolják fel Pető Iván, Hack Péter Futaki Géza SZDSZ-es országgyűlési képviselők neveit, valamint Ramasz Istvánt, az eleki SZDSZ elnökét és Futaki Gézánét, aki Molnár ügyvédje volt. Molnár keze egészen az Amerikai Egyesült Államokig elért, az olajos pénz Miamiba került. Nem volt szükség off-shore cégekre, strómanokra. A pénz tisztaságáról, mondják, maga Soros György és az egykori budapesti amerikai nagykövet, Mark Palmer gondoskodott.

Kecskeméten most folyik a per a ContiCar és az Energol csoport ellen, Portik Tamás, aki, itthon bujkálva (bár azt hirdették róla, külföldön van, nem fellelhető) tanúként van megidézve. Ez a per sem szól persze másról, mint arról, hogy a "legális" alvilágot akarja visszaszorítani a politika.

Nincs ugyanis már rájuk szükség, mivel a vagyonosztozkodás befejeződött.

Amiről eddig olvastak, jogászok akarják elhitetni velünk, már számon kérhetetlenek, hiszen a bíróság elé nem került ügyek, s az itt felsoroltak majd 100 százaléka ebben a kategóriába tartozik, elévültek.

Hiba csúszott azonban a számításba. Ez a sok-sok mocsok ugyanis nem más, mint bűnszövetkezetben elkövetett bűnesetek halmaza, amelyeknek még az igazi vezéregyéniségeit, irányítóit sem ismerjük. Nem is kereste őket senki. Egy ilyen minősítésnél pedig, 25 év az elévülési idő.

Az pedig még nem telt el. Ha kellőképpen sietünk, s a hatalmasok elzavarásával megteremtjük a politikai akaratot is, az elkövetőket, a Haza kirablóit rács mögé juttathatjuk. S a vagyonuktól is megszabadíthatjuk őket, a köz javára. Kaptunk tehát még egy utolsó esélyt. Csak élnünk kell vele!