Nagypéntek, három óra, némán, sötétben áll a Golgota. Miután meggyal:ázták, istenkár:omlónak nevezték, két lator között keresztfára feszíte:tték a Mestert, aki az emberért jött a világra, hogy megtanítsa szeretni. Csakhogy az embereknek nem kellett a szeretet! Inkább kellett a harminc ezüst, ennyi volt az árulás bére és a csók a Mester arcán a nyugta érte. Barabás, Júdás, Szálasi, Hit:ler, Sztá:lin, Rákosi – a minta mindig ugyanaz! Embereket jogaiktól és méltóságuktól megfosztani, a Gulágon végkimerülésig dolgoztatni, Dunába löv:etni, gázka:mrákban elfüstölni. Mindent és bármit a hatalomért! Harminc ezüst! Moszkovszkij Dolgorukij Orbán jól ismeri az árulás ízét. Hiszen ő az, aki szuverenitásvédelmi hivatallal „védi” az országot a szabad és nyugati széltől, miközben eladta azt a legdespotább, saját népét is ter:rorban tartó keleti ré:múrnak. Orbán Balázs is odadobná a hazát ha:rc nélkül se perc alatt, ha újra jönnének a ruszki tan:kok, hogy vé:rben és gyalá:zatban áztassák Magyarország földjét, mint Krisztust a kereszten. Nem szólna már a „ruszkik haza”, nekik annyi elég, hogy azt hiszik, ők az „ország fa@a”. De szerintük nem ez a hazaárulás, hanem az, ha valaki külföldre költözik és örökre a háta mögött hagyja egyetlen hazáját, mert már nem bírja tovább a bindzsisztáni önkényúr utolsó táncát.
Az utolsó táncot a bukás előtt. Mert minden áruló sorsa az! Pont úgy, ahogy Júdásé, aki nem bírta elviselni saját becstelensége súlyát és felak:asztotta magát, mert égette a lelkét a Mester csókja... 
Vajon érzitek-e már ennek a csóknak az ízét ti Semjén Zsoltok, Rogán Tónik, Lázár Jánosok, Szijjártó Péterek vagy te, aki súlytalanabb vagy mint a pillanatok alatt lecserélt „beszélő golyóstoll”? Hiszen csak bólogatsz, kussolsz és minden jogtiprást aláírsz. És csak arról posztolsz, hogy derűsen kávézgatsz otthon, meg vasalsz. Kit érdekel, hogy egy „szatyor fin:gnak” neveztek, miközben nem állsz ki a népedért, akinek köztársasági elnöke vagy? S ti érzitek már Gulyás, Menczer, Deutsch, Kövér, Kocsis, hogy az a csók marja a lelketek? Harminc ezüst!S vajon titeket nem éget az árulás bűntudata, akik szerint az „egyház nem jótékonysági intézmény”, de megtűritek a focistadiont, luxuséttermet, négycsillagos szállodát fenntartó újkori Borgia-kat, a Kiss-Rigó Lászlókat, meg a botrányos életet élő Beső Gergőket, vagy a Tiszát vörösiszap katasztrófával fenyegető Albert-Nagy Ákosokat? A gyermekbán:talmazó Pajor Andrásokról, meg az abú:zusokról állítólag hosszú évekig mit sem sejtő, ezért azt fel nem számoló Böjte Csabákról már nem is beszélve! Harminc ezüst! És ti, akik felmentitek a Kónya Endréket, ti, akik Balog Zoltánok, Novák Katalinok, Varga Juditok vagytok, hogy érzitek magatokat nagypénteken? Mind hívő embernek mondtátok magatokat. A református Richelieu-ről nem is beszélve, aki egyházának feje volt (még mindig püspöke!), s aki szerint a saját bűne nem erkölcsi, csupán politikai hiba. Vagy ti Dúró Dórák, Novák Elődök, T0r0czkai Lászlók, akik bárkit leped:ofiloztok randomra, bármiféle bizonyíték nélkül és a nyilas hord:átokkal hajtóva:dászatot folytattok ellenük, meggyal:ázva és ócska politikai harctérré silányítva a legszentebb ügyet: a gyermekek védelmét! Titeket nem éget ma az a harminc ezüst?Vagy titeket, akik dúskálva éltek a koncon, ami miatt az ország nyomorog? Ti közpénzeken felhízlalt, luxusjachtozó Mészáros Lőrincek, vagy az irritáló gazdaságukkal dicsekvő, éjszakánként 1,4 millióba kerülő luxusszállódából, vidéki házat érő karórával posztoló Matolcsyak? És titeket nem éget, Schmidt Máriák, akik tudományról beszéltek, miközben az Akadémiát fenyegetitek? Vagy titeket Pintér Sándorok, Polt Péterek, akiknek a rend – és jogbiztonság fenntartása lenne a dolgokat, de csak a káoszteremtés és a hatalom kiszolgálása a célotok? És titeket Takács Péterek, akik úgy lerothasztottátok az egészségügyet, hogy most már szemeteszsákba csomagolják a betegeket? Harminc ezüst!S mi van veletek, akik a rogáni hazugság- és mér:eggyárnak adtátok el a lelketeket, hogy gyűl:ölettel etessétek a népet és azokra köpködjetek gyal:ázatot, akik pont úgy, mint a Mester a szeretetről és a szabadságról mint legfőbb jóról beszélnek? Bohár, Bayer, Trombitás, Déri Stefi, Kopasz, milyen érzés az árulás? Harminc ezüst!
Végül ne felejtsük ki a sorból a 135 bátor ujjbábot sem, akik az orbáni Muppet Show-ban a parlamentben játsszák el, hogy van itt még kérem demokrácia! S zárja a sort az a számolatlan, névtelen csigagerincű talpnyaló, aki puszta önérdekből árul el bármit és bárkit, amiért csak megfizetik. Harminc ezüst!Nagypéntek, három óra, komor csend lett a Golgotán. Jézus megha:lt a vé:rtől öntözött keresztfán, mert hal:álra ítélték azzal, hogy istenkár:omló és az államrend ellen iz:gató. Azóta is így megy ez! Mi mind, akik a szabadságért küzdünk ugyanezt a bélyeget kapjuk meg azoktól, akik képesek elárulni mindent, nem csupán a Mestert, de az egész népet is, sőt az egyetlen hazát, Magyarországot, ami pedig nekünk is otthonunk!
De a Mester csókja égeti és marja már a ti lelketeket is, pont, mint a Júdásét annak idején. S előbb-utóbb végez veletek, s akkor már késő lesz a felismerés, hogy nem érte meg az a Harminc ezüst!Az írás úgy született, hogy Ti mondtátok meg nekem, kiket vegyek bele a posztba. Tehát ez a poszt a Ti Hangotok, a Nép hangja. 
Szöveg: Perintfalvi Rita (Minden jog fenntartva. Sajtó kizárólag teljes egészében, az eredeti címmel veheti át.)
Fotó: Perintfalvi Rita Publik
u. i. Ha még nem követsz, kövesd bátran az oldalamat! Én itt leszek, amíg hagynak. 
